Vissza a kezdőlapra Képek Dokumentumok Történetek

1956 - 1970    1955-58 között kiépültek az akkori műszaki szintnek megfelelő vizsgáló és a vizsgálatokhoz szükséges energia ellátó laboratóriumok. 1957-től a Villamosipari Vizsgáló Állomás (VVÁ) Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) néven működött tovább. 1959-ben a villamossági termékek biztonságával és minőségével kapcsolatos problémák miatt a Kohó- és Gépipari miniszter, több más miniszterrel egyetértésben kötelezővé tette egyes villamossági termékek forgalomba hozatalt megelőző ellenőrzését és minősítését a kötelező hatályú magyar szabványok szerinti vizsgálatok alapján. A jogszabályban rögzített ellenőrzési rendszer a termékek szabványossági típusvizsgálatára, gyártásellenőrzésre és a jóváhagyott termékek rendszeres, időszakos ellenőrzésére terjedt ki. A szabályozás célja a balesetveszélyes, silány minőségű villamossági termékek forgalomba hozatalának és alkalmazásba vételének megakadályozása volt. Jelentős esemény volt az intézet történetében a helyiségproblémák 1955-ben történt rendezése. Az intézet ekkor költözhetett be új helyére, XIII., Váci út 48/a-b számú épületbe, a volt IMEI József krt.-i Elektromos Osztálya kivételével. Az épület jelentős beruházással került kialakításra laboratóriumi célokra, és beszerzésre került számos hazai és külföldi vizsgáló készülék, műszer és berendezés. 1957-ben sikerült újra felvenni a kapcsolatokat európai társintézeteinkkel. 1961-ben megalakult az európai, regionális villamos ipari szabványkidolgozó, vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet a CEE, amelynek feladata a villamosipari biztonsági szabványok kidolgozása mellett a vizsgálati módszerek és eljárások egységesítése, valamint a vizsgálati eredmények és tanúsítványok kölcsönös elfogadása volt. A MEEI, mint a CEE alapító tagja ebben a munkában a kezdetektől fogva részt vett. A villamossági termékek széles körében megvalósítandó kötelező ellenőrzés bevezetése új stratégia kidolgozását követelte meg a MEEI akkori vezetésétől, nevezetesen e termékek körében az ellenőrzési tevékenységre való felkészülést. A létszám 10-12 év alatt közel a nyolcszorosára emelkedett, az újonnan jövő munkatársakat ki kellett képezni  a vizsgálati és ellenőrzési feladatokra, új laboratóriumokat kellett létrehozni, speciális vizsgáló berendezéseket kellett kifejleszteni és – ha lehetséges volt – vásárolni. A Váci úti épület hamarosan szűknek bizonyult. 1964-ben került megszervezésre a Híradástechnikai Főosztály, a József krt.-on helyezték el a Híradástechnikai Készülék és a Híradástechnikai Alkatrész osztályt, míg az Illatos útra került az Orvosi és Ipari Elektronikus Készülék osztály. Ez utóbbi telephelyet a MEDICOR Művek bocsátotta rendelkezésre. Az Erősáramú Főosztályhoz ekkor a Kábel és Műanyag, a Kisfeszültségű Készülék, a Háztartási Motoros és Hőtechnikai Készülék, valamint a Sújtólég és Robbanásbiztos Készülék osztály tartozott, illetve a József krt-i telephelyről, mint újonnan szervezett osztályok, ide kerültek az Akkumulátor és Szárazelem valamint a Fénytechnikai osztály, a. Váci úti központi épület melletti külön telken álló épületrészbe. 1964-ben kapta meg az intézet a XIII., Dévai u. 13. sz. alatti telephelyet, ahová a Kábel és Műanyag osztály és a Fejlesztési osztály költözött. 1972-ben az intézet megvásárolta a XIII., Béke u. 43. sz. alatti ingatlant, ahol az Elektronikus Alkatrész osztály és néhány más intézeti osztály nyert elhelyezést. Gazdálkodás szempontjából 1967-ig a MEEI a Kohó- és Gépipari Minisztérium költségvetési fejezeteként működött, mai meghatározás szerint a non-profit kategóriába tartozott. A megállapított alacsony mérnökóra díjak (50 Ft/óra) miatt a MEEI gazdálkodása veszteséges volt, de az évek augusztus-szeptember hónapjaiban a minisztériumtól pótköltségvetési támogatásokat kapott. Ez  volt az utolsó időszak, amikor a MEEI állami, költségvetési pénzből támogatást kapott. 1968-tól megváltozott a MEEI gazdálkodási rendje és 28 más ipari kutató-fejlesztő intézettel együtt un. „vállalati gazdálkodás szerint működő” szervként különleges gazdálkodási szabályok szerint működött. Bár műszaki felügyeletét a minisztérium látta el, a gazdálkodási rend kialakítását az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság intézte és készítette el az intézetek gazdálkodásáról szóló jelentéseket a kormányzat számára.